ujrend

"még utolsó erejével megszült magából egy szörnyet, ami azonnal megharapta"


--------
Satu, a Kossuth tér főparancsnoka, autószerelő és hivatásos tüntetés-végrehajtó október 22-23 éjjelén a téren lamentál a rendőri fellépésről, a tüntetésvégrehajtásról, az üzenetekről és célokról. Még belügyminiszterséget is vállal.
Az a különös, hogy ahhoz képest, ami elsőre lejön, nem olyan elborult a faszi, ami meg fura, hogy az előző napi rácselharapós-kirakatbebaszós stílusból milyen hirtelen lépést váltott távolbameredőssé. Ilyen ez: kapsz egy telefont, ember, mától más a pozíció és veszed a következő kalapot, mert mindjárt vesz a kamera. Megint.

Satu a Kossuth tér Szijjártó Pétere.

ui: a videobomb embedded kódja nem a legjobb.

Tavasszal a balliberális kampány legfőbb üzenete a nyitottság és az elfogadás volt, az igenlés. A kommunikáció stratégiai célja volt, hogy a koalíció pártjait azonosítsa általában a pozitív válasszal, így az ellenzéket szükségképp tagadásba, a tagadó fél pozíciójába helyezve (ha te igen, akkor én nem). A ma tanulsága, hogy a Fidesz stratégái is megértették ennek funkcióját, még akkor is, ha választások után.
Úgyhogy ma elindult az igen magyarországért mozgalom, ami új magyarországot teremt.

Ha egy eszköz bejött, nyúld le és fejleszd tovább. Meglátjuk mennyire működik a politikában.

update: Van azért annak valami buta bája, amikor Orbán "hajrá Magyarország"-a után felcsendül a Listen to your heart...

Egyszer voltam egy tréningen, amikor a csapatmunka előnyeit megértendő papírból építettünk tornyot. A teremben álmennyezet volt, s az egyik kártyavárépítő-hobbistával súlyosbított csoport elérte, benyomott egy elemet és tovább épített. A tréner - korunk emberellenes emberbarátja - lelkendezve pörgette magát, hogy akkor erről beszélünk, nincs akadály, nincs plafon, a teljesítménynek nincsenek határai csak időbelisége. Nos, két szó: depresszió és kokain.
Én hiszek az ösztönzésben, a kihívásban, az önálló munkában és a checks&balances-ben, ugyanakkor itt a kétely, hogy tényleg határok nélkül-e. Böngészem a péercégek reklámszájtjait és mindenkinél egy mottó: Nothing is hard to a willing mind. Minden ügy annyit ér, ahogyan azt érvényesítik. We pave the way for your succes. És így tovább. Mindenki ugynarra a beteg üzenetre épít, hogy alapvetően nincs határ. A szocialisták korábban úgy mondták, hogy Törd a kerítést és avantgarde, amiben szerény esztétikai ihletettségű meglátásom szerint mégiscsak megbújik valami véglegesség, lehatároltság: bizalom a jövőben. Korunk emberének rutinszerűen eljövő egzisztenciális krízisei valahol oda vezetődnek, hogy a határok, a kontúrok, a lehetséges jövők immáron nem elmosódnak, nem szabadon választhatók, hanem megszűnnek létezni, nincs, csak egy végtelen folyamatosság van. Az élet sín, látod, hogy a végtelenben vége van, pedig nem, csak a te perspektívád olyan, amilyen. Mondhatni a korlátaink miatt hiszünk abban, hogy van valami lezárhatóság - hisszük, mert hinni akarjuk.
Lao Ce szerint az élet a saját farkába harapó kígyó, ezért soha ne menj a szomszédba, mert semmi nincs ott, ami nálad ne lenne (az öreg időskori végtelen vándorlása, eltűnése némiképp ellentmondani látszik a tételnek, de persze csak látszik). De szerintem van lezárás: fejben, belül, akaratban ott a lezárás, az elengedés, az utolsó lépés, amikor már nem akarsz kapálózni meg úszni sem, csak felfeküdni és sodródni az árral. Mert amerre az ár visz, arra van dolgod.

Új perspektívát fedeztem ám fel/vettem észre blogügyben, ami nyilván már megvolt valahogy, csak most így. Médium ez, amelynek gyártása munka, eredménye visszaforgatható, felhasználható. Ennél fogva művelése értelemszerűen odafigyelést és tanulást igényel, tárgyunk újra meg újra értelmezését. Posztmodern alkotási forma ez mindenféleképp  még ha bizonytalanok vagyunk is e szó jelentésében -, téridő független, alternatív valóság (egy alternatív valóságban, persze). Ha nagyon igazloni akarnám most magam, akkor azt hiszem választanék egy már létező művet, szerintem regényt, leegyeszűsítésképp, és írnék egy blogot, ahol minden nap írok egy fülszöveget erről a regényről. Persze - in a postmodern way - mostmár nincs értelme megcsinálni, mert kigondoltam, leírtam - megalkottam -, kész is vagyok. Kíváncsi vagyok mi lehetne a posztmodern dekonstrukció fogalma a posztmodernnel szemben, tekintve, hogy abban valamiképp integráltatik a dekonstrukció. Talán a cyberpunk környékén kellene keresgélni.
Egyébként szombat reggel és délelőtt azért vannak értelmetlen műsorok általában bárhol, mert úgysem nézi senki vagy ez már az előszél?

Szoktam időközönként írni arról, hogy milyen a viszonyom a bloghoz meg az íráshoz és akkor általában megállapítom, hogy tulajdonképp vállalt munka, és én tulajdonképp nem szeretek dolgozni, vagy függővé teszem valamilyen állapottól. Minden esetre a nevem.hu domaint ideirányíttattam, úgymostmár épp ideje csinálni, meg aztán az acélt is eddzeni kell.
Megkértek, felkértek, hogy írjak egy születő magazinújságba, úgyhogy megint felvettem néhány ego-pontot az élet wolfeinstein-labirintusában (már akkor tudtam, hogy nagyon rossz, amikor kitaláltam), hogy akkor kultguide. Érdekes módon korábban ezt én másnak szánt szerepnek gondoltam, de valaki úgy gondolta, hogy. Kísérletnek és feladatnak minden esetre jó és érdekes. Ha lesz webes reprezentáció, akkor majd abban, ha nem, akkor meg ide én azokat, azt, azokat is én.

Haladás és értékmegőrzés dolgában alapvetően az előremutatást gondolom célszerűnek, még ha ez a meglévő értékek megőrzését szolgálók érdekeivel szembe is megy. Nyilván van bennem valahol mélyen valami punkos avantgardizmus, ami szükségszerűvé igazolja számaomra a jövőt az ittel szemben, persze ez egyben egy naív bizakodás is, a jelenben helyét megtalálni lusta ember közel transzcendens vágya. Mégis, törekedjünk jobbak és erősebbek lenni, fejlesszünk, mert a bővülés új lehetőségeket teremt.
És persze azt gondolom, hogy ma Magyarországon a kormánykoalíció a záloga ennek a fejlődésnek. Épp ezért opportunista módon közelítem meg a nagyközösségi politikát, az országgyűlést és a fővárosi közgyűlést és tulajdonképpen bármilyen körülmények között a koalíció jelöltjeit támogatom. Ezért is zavar különösképp, hogy tegnap demszkynek szerintem sikerült elveszítenie a választást a moszkvatér-margitkörút irányából pestre tartó munkavállalók közösségében. Merthát az mégsem elfogadható, hogy a város talán legleterheltebb tömegközlekedési útvonalán effektíve ne lehessen eljutni három megállóval arrébbra. Pedig nem lehetett, többszázan álltak a mechwarton, és nem lehetett. Persze aztán ugyanezek a többszázak gyalogoltak át a Margithídon, passing by the welding men, és nem volt túl vidám a hangulat. Szegény Aba elvtárs kezdhet aggódni, egy látványos fejhullásnak lennie kell.
De vajon ki lehet a bkv-t korszerű mantrákkal nemsoká betámadó fiatal "menedzser-politikus"?

Már vagy három órája nézegetem a mindenféléket, amikor meg kellene írnom kétszer néhány oldalt egyszer mondjuk A fejedelemről, egyszer meg egy bevezetőről. Ennyi idő alatt nyilván akár még végezhettem volna is a dolgommal, pusztán fókusz kérdése. És akkor hivatkozok itt magamnak a melegre meg a nemtomikre. No jó.
Most nekiállok.

Nem írok közhelyt hozzá, de akkor is, ettől élőbb és mélyebb kritikát azt hiszem, nem nagyon lehetne kitalálni, rendezni, írni. Olyan fokú őszinteség van ebben a kis videóban, amit nagyon nehéz mesterségesen megteremteni, s csak az ahhoz igazán értő alkotók sajátja. Ez egy performansz, egy univerzális leírást adó kritika a teremtett valóságunkról, arról a képről, ideálról, emberről, amit a profitoriantált szolgáltatásipar termelt ki, mintegy mellékhatásként. Láthatjuk, milyen fogyasztókká formálhatnak minket ösztönös igényeink a tudatosság hiányával, hogyan alakítják mindennapjainkat piacról érkező impressziók a kisebb, vagy nemlétező ellenállás irányába, s hogyan lesz a személyiségünk végül egyetlen nagy kétségek nélküli befogadni vágyás a meglévő szórakoztatóipari infrastruktúra számára kis költségek mellett előállítható úgynevezett termékek irányába.
És ez csak egy olvasat.

Eladnál egy földarabot? Vagy vennél? Kéne egy nyomtatvány?
Töltsd le most!

Ha száz évvel ezelőtt lennénk vagy hitler megnyerte volna a világháborút, akkor egyértelmű lenne, hogy elértük egy új minőségű művészet határaihoz. De nem így volt, úgyhogy rajtunk áll, hogy értelmezzük ezt az eseményt.

Az evolúciónak mennie kell.

Már én sem szeretem a vizsgaidőszakot, pedig most épp nem vagyok ilyen kihívásoknak a kereszttüzében, aztán mégis csak néha. Szeretek reggel 5től dolgozni este 22ig.
Lassan megértem, hogy hogyan működik a munkafüggőség, ez a workaholic cucc. Szépen beeszi magát az ember mindennapjaiba, tudatosságtól függően két-három naponta eszedbe jut, hogy ez most egy lejtő, és te most le, de amikor már az alján, akkor már nem jut eszedbe, akkor már csak előre van. Átalakítja az életedet, mert a legalkalmatlanabb pillanatokban bír lenni egy-egy flash, hogy akkor ezt most így és így kell megoldani, aztán már mindenben ott van a munka.
Ülsz a plüssfotelbe, szívod a kólát tonikvizet az arcodba, megy valami komolykodó zene - amiből majd Moby mixet csinálhat, hogy az is legyen -, Tom Hanks lassan kinyitja a criptexet és ott van benne egy excel tábla.

Van azért abban valami különös - nevezzük szorongásra érdemesnek -, ahogy az ember kinyitja a wiwet néhány nap után, s valódi kíváncsiságot érez aziránt, hogy vajon lesz e visszaigazolatlan kapcsolata, avagy sem. Végül is a hazai népesség 3,5 %nak megfelelő kapcsolati pont van a rendszerben, ezek közel 23 millió kapcsolódást jelentenek, vagyis valaha létezett kapcsolatot. Ez persze jórészt emlék és kis arányban élő kapcsolódás, vagyis - mellékesen - megállapíthatjuk, hogy az iwiw a jórészt a múltról szól.
Tehát emberek jelenét határozza meg a lelkesedés saját emlékeik virtuális felelevenítése iránt, nem létező, nem élő, nem valóságos kapcsolatok iránt. És ami még frusztrálóbb, hogy tulajdonképp három kattintással újra működhet a kapcsolat, újra élhet a dolog, és csak rajtad múlik. Vagyis az egyetlen akadály a végtelen szabadságban Te vagy, az önkéntelen korlát, a teljesítőképesség-béli határ.
Ebből is látszik, hogy az információ társadalma rendkívüli perspektívákat jelent az egzisztencialista gondolkodásnak.

Minden reggel olyan, mintha pilóta lennék. Reggel kulcs a szekrénybe, pendrive a gépbe, telefon a töltőre, skype be, headset fel, aktuális tasklist elő, tegnapról áttolódott processek befejez, új feladatoknak nekiáll.

A rutin megöli a tehetséget (ellenben generálja a lustaságot).

Anélkül, hogy túlbonyolítanám, fontosnak tartom leszögelni, hogy a tcomnál barmabb online customer service policyt el se tudok képzelni, vagy csak én vagyok a ritka kivétel, minden esetre rászántam magam, hogy bevonjam magam egy ilyen kábelnet csomagba otthon, kitöltöttem a papírt, sent in by form, és akkor semmi se történik. Kté hét múlva telefonáltam - értsd: telefon nem egyenlő elektronikus ügyintézés... - ahol közölte a manus aki megnézte "a gépben", hogy technikailag nem kivitelezhető a szolgáltatás, és ezért a szerződés nem jött létre. Kérdezem, hogy erről nem lenne e célszerű értesíteni esetleg az ügyfelet, aki várja a hívást/mailt, hogy mikor jövünk kötni. És akkor mondja a pali, hogy de, nyilván érdemes lenne (biztos mailozni kell Simónak hogy valami változzon).

Normál működés suxx.


Kínzó kérdés: hová tűnt a közéletből a suxx kifejezés?

nno. most persze ugy csinalok, mintha az eddigi bloggerkedés olyan mérhetetlen aktivitást mutatna, hogy mindenképp megérné mondani valamit. emlékeimben felsejlik a - webes identitásomban ezek szerint meghatározó, minthogy nem először írok erről - múlt, amikor még a freeweben frontpageel kéziszerkesztettem az ujrend táblázatait, aztán tessék, itt és most, amikor csak meg kellene nyomnom a gombot, akkor mégsem intenzíven. biztos felnőttem.
minden esetre lassan útjára indul a régóta tervezett-vágyott moziklub, amiről természetesen részletesen beszámolok majd itt is, amint van konkrét lépés.

jelenleg erőforrást és ötleteket gyűjtünk a következő egymondatos koncepció mentén. ne csak nézz, hanem láss is filmeket és vond be magad. lázadni nem csak hangosan lehet.

egyelőre nem kívánunk kilépni a nagykörút-móriczzsiga-moszkvatér háromszögből, nemcsakmert sznob-belváros-elszigetelt-liberális-köldöknéző, hanem mert itt van erőforrás egyszerűen és hatékonyan. hát így, akit érdekelnek a továbbiak, kommentezzen vagy olvasson.
ja és nevünk is van.
cineriot.
get involved!

Hozzá nem értés és keresés lustasága okán egyelőre csak így.

Ez is megvan.

Mostmár felpuhítottam a feltételeket a nagyszerű szolgáltatóknak olyannyira, hogy ha érdemben meggyőzőek tudnak lenni, akkor mindenféle megoldásra nyitott vagyok szolgáltatásigénybevétel tekintetében valami értelmes összeghatár alatt. Kíváncsi vagyok lesz-e reakció, most őket támadom épp: info@radiolan.hu, info@pr.hu, iroda@dunakanyar.net, fibernet@fibernet.hu, info@dunaweb.hu, diszpecser@hdsnet.hu, info@tvnet.hu, info@chello.hu, info@t-online.hu, aztán majd meglátjuk, hová jutunk.

Mellesleg nem vagytok túl aktívak a szolgáltatási korporációk megtörése érdekében indított mozgalmam supportálásában, ami azt illeti. De majd most, ugyebár.

Az emberi identitásban még akkor is komoly szerep jut a közvetlen környezetnek, a lokalitásnak, ha ez nem tudatosul, nem társul semmilyen lkális meghatározottságú gondolattal vagy érzéssel. Mégis csak érdekes kérdés a helyi újság meg tévé, mégiscsak átfutjuk, még ha. Vannak e olyan helyek a világban, ahol nincs ilyen helyi-mozgás vagy nem vannak? Vagy akkor most hogy?

És ha már, akkor a well-organized szervezetek mi módon használják az egyénnel szemben/egyén érdekében a think global go localt?

killing in the name of

Ilyen az ember, hálátlan és kutya. Valóság szerint március 4-én már válaszolt a budapesti legszélesebb - és egyetlen - folyó és az angol háló szavakból összeálított szolgáltatócég. Mellesleg természetesen nem.

Itt kívánom újra elmondani és kiemelni, megvilágítani és tudatosítani, hogy ez a kezdeményezés nem arról szól, hogy élcelődjek e cégeken, bemutassam alkalmatlanságukat meg minden, nem. Azt szeretném elérni, hogy gyakoroljunk nyomást a mindenkori szolgáltató- és közszektorra, hogy építsen hatékony, olcsó infrastruktúrát és szolgáltasson rajta rendes elérést, élő versenyben. Legyen akár wlan, legyen kábel, legyen bármi, de legyen céltudatos és határozott, mert a kattintás az új lélegzetvétel és azt gondolom, hogy a társadalomban meglévő különbségeket így lehet mérsékelni, kiegyenlíteni. Ok, tudom, hogy ez nem feltétlenül az ötödik kerület közepén van, de akkor is a piacunk attitűdjét mutatja, hogy mondjuk adsl-szolgáltatáshoz rád kényszerítik a vonalas telefont, mint itt is leírva (viszonylag koncepciózusan, úgy egyébként).
Kicsi piac, kicsi döntési lehetőség (mert persze kicsi döntsi kompetencia is, no de hát).

Ezek.

Szóval 2006. február 17-én küldtem el a mailokat ugye a cégeknek, hogy kérek internetet én az ötödik kerület közepére és úgy. Ehhez képest ma van március 10, ergo eltelt tulajdonképpen egy hónap. A kiment kb 10 levélből kaptam három autoreply-t, majd a upctől egy frankó, élő ember által megírt választ vagy három napra rá - itt, alant látható -, miszerint nem, egyébként, és aztán meg most válaszolt még egy cég, ilyen lilások - so called magenta -, hogy akkor igazság szerint ők sem tudnak adni ezen a területen elekronikus jelet a big fuckin open wided worldre.

Hát szóval ezúton folytatom az egyszemélyes kampányomat a szabad kábelinternet megteremtése érdekében egész hazánkban, de legalábbis a műemlékek közti lavírozást kurvára el kell érni.

Na hát így.

UPC visszajelzés, valódi tartalommal, 3 nap, 22 óra és 5 perc. Ez a leggyorsabb feedback, egyébként a szolgáltatást nem tudják nyújtani. Not so effective.

No, eddigi eredmények:
tvnet autoreply, 11 perccel a levél megérkezése után, egyedi azonosítóval a bejelentés mellé
upc autoreply, 9 órával és 2 percel a levél megérkezése után, egyedi azonosítóval a bejelentés mellé

azért csak hagyjuk a lelkesedés bűnös mételyét a nyugatra és kivárunk.

No most akkor teszteljük a szolgáltatókat, amennyiben írtam ezeknek - tonline, upc, radiolan, prtelecom, fibernet, dunakanyar, dunaweb, hds, tvnet (fogadjátok el, hogy most nem linkelgetek, helyette nézzétek meg itt őket) -, hogy mit tudnak szolgáltatni kábelnet fronton budapest belvárosban. Will see waht happens (követhető lesz it, asszem).