ujrend

Haladás és értékmegőrzés dolgában alapvetően az előremutatást gondolom célszerűnek, még ha ez a meglévő értékek megőrzését szolgálók érdekeivel szembe is megy. Nyilván van bennem valahol mélyen valami punkos avantgardizmus, ami szükségszerűvé igazolja számaomra a jövőt az ittel szemben, persze ez egyben egy naív bizakodás is, a jelenben helyét megtalálni lusta ember közel transzcendens vágya. Mégis, törekedjünk jobbak és erősebbek lenni, fejlesszünk, mert a bővülés új lehetőségeket teremt.
És persze azt gondolom, hogy ma Magyarországon a kormánykoalíció a záloga ennek a fejlődésnek. Épp ezért opportunista módon közelítem meg a nagyközösségi politikát, az országgyűlést és a fővárosi közgyűlést és tulajdonképpen bármilyen körülmények között a koalíció jelöltjeit támogatom. Ezért is zavar különösképp, hogy tegnap demszkynek szerintem sikerült elveszítenie a választást a moszkvatér-margitkörút irányából pestre tartó munkavállalók közösségében. Merthát az mégsem elfogadható, hogy a város talán legleterheltebb tömegközlekedési útvonalán effektíve ne lehessen eljutni három megállóval arrébbra. Pedig nem lehetett, többszázan álltak a mechwarton, és nem lehetett. Persze aztán ugyanezek a többszázak gyalogoltak át a Margithídon, passing by the welding men, és nem volt túl vidám a hangulat. Szegény Aba elvtárs kezdhet aggódni, egy látványos fejhullásnak lennie kell.
De vajon ki lehet a bkv-t korszerű mantrákkal nemsoká betámadó fiatal "menedzser-politikus"?