Elég egyértelműnek tűnt, hogy az első leíró bejegyzést az e61ről az e61ről kell megírni. Nagyon kényelmes dolog, amikor a villamoson elintézed a levelezésedet, aztán felhívsz valakit, akivel mindjárt találkozol, hogy késel egy kicsit, a mozgólépcsőn még bankolsz, mondjuk befizeted a telefonszámládat, aztán a metrón elolvasol egy index-cikket memóriából, utána beülsz a kávézóba - a másik is késik -, még gyorsan frissítesz a blogodon és ránézel a skype-ra, hogy tegyél valakinek egy megjegyzést valamiről. A találkozó megvolt, utána, hogy ne felejts, a legfontosabbakat lejegyzeteled memóriába, aztán amikor beérsz kinyomtatod, hogy otthon tudj vele foglalkozni. Kinoymtatod, infrán vagy bluetoothon. Vagy wifin. Mindezalatt folyamatosan 3G, GSM és WIFI közül válogatsz az épp elérhető legjobb alternatívák és a felhasználás szüksége szerint. Mindezt egyetlen készüléken, ami kisebb, mint a kezed, amin minden betű egy külön gomb és amely 76800 pixelben mutatja meg az adatokat.

Dear Nokia, thanks a lot.