Elsőként
Dessewffy Tibor Demos elnök tette oda a maga vízióját, prezentációja
letölthető, érdemes. Castellsiánus, haladó és a logikai láncban csak minden harmadik gondolatot felvillantó szöveg, ahogy megszoktuk, absztraktciós készségek és némi progresszív jártasság nélkül nem biztos, hogy neki kell fogni. Ekkor leszögezzük, hogy a countrybranding mégis csak a xxi. század alapkészsége kellene legyen egy állam életében, hiszen az áramlások terében nem lehet csak úgy a felszínen lebegni, már ha. Korábban írtam már itt - vagy valamelyik korábbi ujrendmutációban - arról, hogy a társadalomról alkotott vízióm a hálózatosan szerveződő, önmagát a közösségben felismerő, egyének szabad értékválasztáson alapuló tudatos közösségvállalása kellene legyen, nagyjából ilyesmire fordítottam le magamban a fentebbi tételt, csak országokkal. Vitaindításnak meg azonosságtudatnak teljesen érhető és eltalált volt. Dessewffy után
Edward M. Walsh, az ír
University of Limerick alapító rektora rektora mondta el gondolatait az országépítés és a countrybranding viszonyáról (
prezentáció). Leginkább a "jó ország jó brand" iskolához sorolnám előadását. Megtudtuk, hogy Írország honnan hová jutott, milyen politikai és gazdasági konszenzus volt mögötte, mi volt az a gazdasági-társadalmi-politikai közmegegyezés, ami a bázisát adhatta ennek a fejlesztési történetnek. A humáninfrastruktúra fejlesztésének fontosságát számos táblázat támasztja alá, külön köszönet, hogy az országok közti összehasonlításban mindenhol ott van kis hazánk is Írország és a többi állam között. Mr. Walsht követően a
Saffron független márkatanácsadó spanyolországi irodájának tanácsadója,
Jeremy Hildreth mutatta be - rövid áttekintést követően (
prezentáció) - cége lengyelországi country branding projektjét, a "Creative Tension" identitásra és mottóra épüló nemzetközi imázskampányt. A preziből, akit érdekel, úgy is meg tudja nézni, a lényeg nagyjából annyi, hogy megmérték alulról-felülről-külföldről az országot, arra jutottak, hogy Lengyelország az ellentmondások országa, szegény és gazdag, fejlett és elmaradott, művelt és prosztó, tulajdonképp az ezek szembenállásából táplálkozó kreatív feszültség hazája. A kampány 2007-ben indul (ugye az utóbbi időszak lengyel belpolitikája mondjuk úgy megakasztotta a projektet, korlátozottan progresszív a csapat...), kíváncsian várjuk. Hildreth is azt mondja, hogy tartalmi kérdések tisztázása nélkül nem nagyon van jó branding, bár úgy éreztem, hogy eben azelőadásban ez kisebb szerepet kapott. Az előadás záróelőadását
Hankiss Elemér tartotta, ezúttal - gondolom -, mint az első magyar, ha tetszik, mára klasszikus countrybranding projekte, a
Találjuk ki Közép-Európát? ötletgazdája. Bár a
prezentációja mondjuk úgy, sajátosra sikerült, néha komolyabb derültséget kiváltva, azért a tartalmat nagyjából értettük. Amíg az országban nincs rend, polgári öntudat, egészséges szemlélet, tiszta utcák (rendes házak), addig viszonylag nehéz lesz érdemi countrybrandinget csinálni. E mellett láthattunk még néhány magyar sztereotípiát, mint brandingelemeket. Azt gondolom, hogy Hankiss úr némiképp mellélőtt. Ezen a konferencián leginkább technikákról és szükségszerűségekről lehetett értelme nyilatkozni - lásd az áramlások tere léte, létrejötte, mint a branding szükségének forrása -, nem arról, hogy miért nem lehet brandelni az országot.
Összefoglalva: nagyjából két iskolát tudtam azonosítani, elkülöníteni. Az egyik, markáns álláspont a "nincs branding országépítés nélkül" típusú üzenet, a másik a "branding és az ország maga két külön ügy". Magam részéről a második iskolát vallom, azt gondolom, hogy az új viszonyok kihívásai között egy ország nem engedheti meg magának, hogy ne foglalkozzon a brandjével, belső állapotától függetlenül. Erre például szolgál a dél, mondjuk Görögország, de akár Bulgária, lassan a felzárkózó Románia. Csak a párhuzam kedvéért az országépítős logika olyasmi, mint
amiről Wolf Gábor írt pár napja. A marketingesnek nem az a dolga, hogy megépítse a cégedet, hanem az, hogy eladja. Szóval na azért csináljunk egy jobb országot, hogy jobb legyen a brandünk, hanem azért, mert többet, jobban akarunk, előrébb és gyorsabban, hatékonyabban és pontosabban. Mert azt akarjuk, hogy az erőforrások, a lehetőségek, a tudás mindenkihez eljusson, hogy az életminőség általános növekedése minél szélesebb közösségben terüljön szét, mert részt akarunk venni Európában, mert részt akarunk venni a világban. Ezért kell változtatni.
Mert különben ki fogja megváltoztatni ezt az országot?
A Demos országimázs-konferenciáján jártam. Egy mondatba sűrítve jól kitalált, háromnegyed részt jól megvalósult program.
