A magam részéről úgy láttam, hogy a hazai blogoszféra kellő mértékben feldolgozza havastanárúr történetét várdyzoltánnal. Igen, havas kulturális ikon, amennyiben az egyébként általa is sokat ostorozott/hivatkozott "tipikus magyar _____" fordulatot használjuk, valahol ő a média újgazdagja, a szabadpiacon hirtelen megnőtt kisvállalkozó, aki jókor volt jóhelyen, tudott privatizálni egy-két dolgot és befutott. Ha úgy tetszik, havas privatizálta a saját médiás kapcsolatrendszerét és a napnyugta-hőmérő tengely felmelegítésével kilőtte magát a kereskedelmi tévék zavatos huszoneggyedik századába. Itt jegyezzük meg, hogy 1) a kereskedelmi tévék egymáselől kapkodták, amennyiben hetihetes-activity-mokka, 2) mi magunk csapkodva röhögtünk, amikor tetszőleges politikus talkingheadet (lásd még: robot) alázott porba, magát is minősítve ezzel, persze.

"Önnek a férje is örülhet, azt hiszem, hogy gyakrabban kellene éhségsztrájkolni, most nem akarok ezen ironizálni, tényleg van miből".

Jöjjön a kényszerképzet. Nem tudok szabadulni attól a meggyőződéstől, hogy havastanárúr kísérletének vagyunk áldozatai, egy új cinizmus genézisének, mintegy. Az utóbbi évek havasproduktuma egy hatalmas teszt, egy poén, egy médiaelméleti kísérlet a gyakorlatban. Tárgya a bulvár, a hírszolgáltatás és - havas igazi terepe, a - magazin összeolvasztásának, határvidének kutatása, egy olyan komplex metszeté, amelyben minden alkotóelem ott van, ott bújuk, húzódik. Egyben a kereskedelmi televíziózás ön-arculcsapása, ahol a szerkesztő látja és érzi hogy gáz, olvassa a felháborodott emailt a gépén, de azt is látja, hogy lenyomja a napkeltét, hogy lenyomja az rtlklub reggelit (amely szintén ebben a műfajban próbálkozik, csak más oldalról - plasztikusabban, az rtlklub a sztori/best, a mokka havassal a hot!, és persze a napkelte a 168óra).

"Arra akartam kilyukadni, hogy hogy jutott el odáig, hogy felvegyen egy szmokingot? Egy Magyar Narancsosnak szmokingban ott ülni egy tahó vidéki művházban, azért az kemény!"

Kiterjesztő értelemben havas utóbbi öt éve ez, az értelmiség kifacsart lázadása - ami önmagában posztmodern, hiszen egyben ebből is él ez az értelmiség ugye... - a magyarság szellemi töppedtsége ellen. Könyvet írok a kurvákról - metveszitek? Még egy könyvet írok a kurvákról - megveszitek? Írok egy könyvet egy konkrét kurváról - még ez is kell? Mennyi mindent nyeltek még le?! Ez a tanár úr igazi szerepe és szellemisége, hogy eszköz-e vagy cselekvő, nem tudom és nem is számít.